/
Szerkesztés alatt

Az alkotonok.hu webmagazin oldalán megjelent interjú, melyet Orbán erikának köszönhetek:

 

Értelem, érzelem és … gazdaságosság
A nők sok mindenre képesek, olyanra is, melyről talán soha nem gondolnák, hogy meg tudják tenni.

 

Képesek arra is, hogy - szüleik kívánságának megfelelően –, először valami „rendes szakmát” válasszanak, majd utána megvalósítsák önmagukat. Amikor először találkoztam Kapitány Aranka munkáival, azonnal elvarázsolt, először is mert gyönyörűek, másodszor, mert egy mérnök az, aki képes a saját két kezével e csodák létrehozására.

 

Aranka, bizonyára sokszor és sokan megkérdezték már Öntől, de mégis, bennem is ez a kérdés fogalmazódott meg először; miért Tiffany?

Nagyon prózai oka van ennek – mosolyodik el -, mindig is szerettem elgyönyörködni a templomok ólomüveg ablakaiban. A mintázatok, a vonalak, a velük, rájuk álmodott világot teljesen a magaménak éreztem. Tizennégy éves koromban eljutottam Párizsba, a St.Chapelle templomba, ahol szinte földbegyökerezett a lábam olyan csodálatos ablakai vannak. Ott és akkor azonnal eldőlt a sorsom. A gimnázium után, nem feledve az álmom, s megragadva a kínálkozó lehetőségeket elkezdtem képezni magam. Az alapokat eltanultam egy idős mestertől, de a Kaposvári egyetem vizuális nevelés - vizuális kommunikáció szakán szerzett ismeretek is segítették a kiteljesedést.

 

Honnan az ihlet, hogy mikor, milyen munka készül?

Legfőképpen az értelem, az érzelem és a gazdaságosság közös gyermeke minden darab, amit elkészítek. Az, hogy valami három, négy, vagy többoldalú, azt nagyban befolyásolja, hogy éppen milyen és mennyi alapanyag van készleten. Ez a gazdaságosság. Az értelem, hogyan lehet a meglévő darabokat a legszebben összeállítani, s e kettőbe szól bele az érzelem, amikor a kezem alatt kiformálódik egy tárgy, ránézek s pl. a Paradicsom madár nevet, adom neki, mert olyan színes, s kicsit még a formája is olyan…

 

Ön hogyan látja; mennyire tud megélni ma egy művész, saját alkotásaiból?

Nehezen. Ma még kell, hogy legyen egy úgynevezett „rendes” szakmája, amiből él. Nem volt ez másképp nálam sem. Az elmúlt tíz évben jó néhány mérnök-illetve építészirodában dolgoztam,…  Illetve kerestem a helyem én is, mint bárki más. Most mondhatom, hogy eljutottam arra a szintre, megtaláltam azokat a kapcsolatokat, azokat a lehetőségeket, melyekkel jól sáfárkodva biztosíthatom a megélhetésemet is.

 

Mi a cél, hova szeretne szakmájában eljutni?

Az elsődleges jövőbeni célom, hogy megmutathassam, megalkothassam az álmaimat, ami elsősorban még „csak” önkifejezés. Igyekszem alkotásaimban megjeleníteni azokat a sajátságos vonásokat, melynek…… melynek jegyei alapján mindenki tévedhetetlenül tudni fogja, hogy ez az alkotás az enyém.  Nem szeretem a sablonos dolgokat, így kizárólag kézzel, egyedi tervek alapján készülnek el darabjaim.

 

Fel lehet csak erre a szakmára tenni egy életet?

Nem, ma már több lábon kell állni, ahhoz, hogy megéljünk. Ebben a műfajban is, mint az élet egyéb területein, nagyon fontos, hogy megtaláljuk azokat a kapcsolatokat, melyek előbbre visznek a pályánkon. Ha ma még szükség lenne templomi ablakok készítésére, akkor valószínűleg fel lehetne tenni az életem erre az egy szakmára. Bár nagyon sok minden érdekel, s azt hiszem az én életem a komplexitásról, szól. Nem csak üvegből szeretnék megformálni dolgokat, de terveim között szerepel a mozaikozás, a gipszöntés, a könyvkötés, a fémdomborítás, a gyertya és szappanöntés, a papírmerítés, a gyöngyfűzés, selyemfestés, batikolás, fa-és fémművesség és még hosszan sorolhatnám. Azt szeretném, ha egy teljes komplett életérzéssel tudnám elvarázsolni az ezt igénylő embereket.

 

Van-e, s ha igen mi az Ön Arc poétikája?

Nagyon hiszek abban, hogy; ha elég nyitottak vagyunk a világra, akkor a csodák a nélkül jönnek, hogy bármiféle erőfeszítést kellene tennünk érte. Ezt már az én életemben is sikerült megtapasztalnom, mert, amikor nagy erővel, nagy akarással szerettem volna csak az üvegművességgel foglalkozni, akkor bizony egy tapodtat sem jutottam előbbre. Most, amikor „csak” hobbiként tekintek rá, egyre többen keresnek fel, akik szívesen vennének egyedi alkotást, vagy épp együtt dolgoznának velem.

 

Van-e szabadideje, s azt mivel tölti?

Táncolok – nevet rám – nem is akárkivel, hanem Péterrel, - aki hamarosan a férjem lesz -, salsázni tanulunk. Ő régebb óta táncol, s velem is megszerettette ezt a műfajt, mely mindkettőnk számára önfeledt kikapcsolódást és pihenést jelent..

 

Köszönöm a beszélgetést.

Orbán Erika